Tudatosság

Mindazok emlékére, akik úgy haltak meg, hogy sohasem láthatták a Napot… Megszületett. Ugyan ott, ahol generációk óta éltek, születtek és meghaltak a közösség tagjai. Ott lenn a kőbánya mélyén, abban a hideg és sötét barlangban, ahol csak néha-néha voltak boldogok … Continued

Leírni nem tudom, ne is az értelmet keresd… Inkább érezd. Ülök a gép előtt… Nem jönnek a szavak… Mádzsgásan ragadnak egymásba a gondolatok bábjai, önmaguk befejezetlenségével húzva elő a következő értelem nélkül hozzáragadt másik foszlányt, ami a semmiből érkezik és … Continued

A valóság emlékére. Ne akard érteni, mert leírni sem lehet, bár minden szó igaz… Egy kék szem belém tekint. Jó utat…! – mondja és meghajol… … és csend… … és itt vagyok… … és csak figyelem magam. Lassan betölt a csend… Majd… … Continued

Ajánlva mindazoknak, akik egy jó részét már ledarálták életük gyertyájának, ahelyett, hogy meggyújtották volna azt és gyönyörködtek volna a lángjában… Egy száraz, fásult, álmatlan éj után, ami beletörte az éjjel sem szűnő kétséget a vállamba, botorkálva keresem azokat a gonosz … Continued

Férfiaknak… akik tényleg azok, vagy azzá lehetnek még… Fáradt vagyok és egyedül érzem magam… Gyenge vagyok. Ülök a földön, hátam a semminek döntöm és nézem a tengert… A hullámok monoton zaja lassan elaltat, feloldja a köröttem lévő világ zajait, valóságát … Continued

Egyszer régen született egy kisfiú, aki valahogy attól a perctől kezdve, ahogy tudata felébredt benne, tudta, hogy valami baj van a világgal. Minden lélegzetével érezte, hogy átjárja az élet szomorúsága és ő maga is egyre szomorúbbá vált tőle. Ahogy teltek … Continued

Sötét volt. A csillagok alig látszottak a semmiben. Ma valahogy olyan hirtelen állt be a sötét, mintha az éjszakában lett volna még egy másik éjszaka is, ami valahogy sokkal sötétebbé tett mindent. A felhők fénytelen árnyakként úsztak az égen, mint … Continued

Meg nem született fiamnak, tán az unokámnak és a holnap kelő Napjainak… … és egyszer majd a lányaimnak, hogy ne fájjon annyira, ha éget… Csend van. Csak a hullámok alig hallható érintése fut végig a hajó oldalán, mint a női … Continued

Csak nőknek… … és egyszer majd a lányaimnak… Éjjel fél egy. Nézem a fáradtságtól a kezembe tört éles ráncokat a félhomályban. Végeztem a holnapra rendelt pakolással, a szereléssel, a napommal. Csend van odakint az alvó világban és idebent a lelkemben is. … Continued

A tékozlóknak… Valamikor nagyon kicsi gyermekkoromból jut eszembe mostanság egyre gyakrabban egy kép. Lehet, hogy jel, lehet, hogy üzenet… Nem tudom… De azt érzem, hogy itt ül a nyakamon és ha becsukom a szemem, hogy kicsit csend legyen, már itt … Continued

Vannak hideg napok… Olyan hidegek, melyek valahogy az ember csontján is áthatolnak és elérik az ember lelkét. Hideg, maró párát lehelnek köré, mely nem látszik, de mégis ropogva, reccsenve válik tapinthatóvá, ha mozdulni akarunk, de a fagy nem ereszt. Tele … Continued

Van, hogy elfáradsz, leülsz, nekidőlsz a falnak és csak engeded, hogy a gondolatok és emlékek párája lassan betöltse a képzeleted vetítővásznát, a szobát, a világot és észrevétlen módon átfolyj a jelenből a múlt valós és vágyott világaiba, melyek úgy mosódnak … Continued

Keresed a csendet… Valamit, ami belül egyensúlyt tart őrvény és szárnyalás között. Vigyázod azt a lebegést, amit odalenn megtanultál a tenger mélyén. Ezer és ezer merülésen át tanultam, hogy ha elmozdulsz bármerre, leránt a mély vagy elszállsz a semmibe. Ülsz, … Continued

Egy hullámzó nőalak áttetsző gézruháját lebbenti a szél a parton. A hullámok kifutnak és megérintik a meztelen lábát, ahogy sétál a holdfényben. Lassan lép… Tudja, hogy nézem… Élvezi annak a varázsát, ahogy minden sejtje érez és érzékel. Érzi, ahogy átjárja … Continued

Egy férfinek ajánlva, akiben feléledt a Védelmezők Tüze… Valaha élt egy harcos. Ereje, bátorsága, hite oly hatalmas volt, hogy nem akadt semmi a sötét éjben vagy a villámok tüzében, mi képes lett volna megtörni a lelkét. Állt és védte a … Continued

Ezer és ezer évvel ezelőtt születtem és azóta járom ezt az utat. Harcoltam, elbuktam, felálltam és győztem. Nevettem, sírtam, szerettem és öltem. Éltem boldogan, sírva, együtt és egyedül. Voltam jó, gonosz, gyáva és bátor… Ezt most mind örökül hagyom Neked… … Continued

Egy régi történet, mely Csapos barátom kérésére, ajánlására került fel ide. Ez kicsit más, mint amit ismertek belőlem…  Nevessetek jót… 🙂 Ez is én vagyok.  “Nyargaló” legendája, avagy hogyan találkoztam én a Lóval? Ahhoz, hogy a kedves olvasó értse történetem, néhány múltbéli … Continued

Esténként, ha megadatik, leülök a homokba és csak nézem a tengert. Hallgatom a hullámokat és belélegzem a szél illatát, ami bejárta a hét világok mindegyikét. Repült, szállt és megérintett milliárdnyi arcot és kezet. Látott könnyeket, nevetést, halált és születést. Látta … Continued

Játszottál valaha olyat – tán kisgyermek korodban – hogy órákig ültél egy pohár előtt és cseppenként töltötted és csak töltötted bele a vizet? Aztán lassan tele lett a pohár és a víztükör megfeszülve, csillámló kis lencseként a pohár pereme fölé … Continued

Anyák napjára egy régi barátnak… Életek, lelkek, nap, mint nap jönnek és mennek, érkeznek és távoznak szüntelen és szakadatlan… Minket mégis csak akkor érint meg ez a felfoghatatlan erő, ha velünk történik, ha mi éljük át, ha ott vagyunk, ha … Continued

Kedves Hölgyek! Kérlek, most álljatok meg lélekben egy pillanatra! Álljatok meg azért, hogy igazán meghalljátok azt, amit szeretnék mondani Nektek! Az életben nincsenek nagy dolgok, melyekre érdemes évekig várni. Az élet az apró pillanatokból áll össze, melyek felett legtöbbször csak … Continued

Üvölt a mentő szirénája, dugó van. A sofőr minden tized másodpercért halálra kínozza a motort és a féket. Dörög, remeg és rázkódik minden, ami a kocsiban van. A futóművek és az idegek a teljesítőképesség túlsó határán táncolnak, ahogy a szakad … Continued

Március hetedikének éje van… Lassan elcsendesült minden. Az utolsó baba ölelése is enyhült egy kicsit a picinyke kezecskék által és lassú békés szunnyadás szállt a kislányok szemére. Az utolsó tini is beleálmodta magát a holnapi napba, ahol nincs több pattanás, … Continued

Gondolatok március 15.-re, egy tavaszi napra, a merülés emlékére, egy őszinte szempárnak… Ma van március tizenötödike… Talán a legnagyobb olyan ünnepünk, ami nem a családhoz, az otthonhoz és közvetlen szeretteinkhez kötődik. Mégis, valahogy sokakban ez az ünnep az, ami a … Continued

Lassan véget ér ez az év is. Jönnek a sablonos sms-ek, a másolt e-mailek, a lélektelen körüzenetek… Mert már arra sem figyelünk, hogy kinek küldünk és mit. Valahogy a lelkekbe is bekerült egy spam gyártó vírus, aki esze nélkül generálja … Continued

Impresszió egy pillanatról… Ültél már a Duna-parton vagy bárhol máshol egyedül, réveteg, semmibe vesző tekintettel belezuhanva az előtted elterülő semmibe? Keresve azt, hogy mi lehet ennek a világnak a lényege, hogy merre vezet az út és hogyan adhatnál értelmet múló … Continued

Egyszer régen élt egy felhőfestő. Napjai úgy teltek, hogy hatalmas felhőkre festett óriás színeket és képeket. A felhők hatalmasak voltak és sokszor beúszták a széles horizont egész hatalmas egét. Voltak köztük olyanok, melyet a csillogó nap, aranyló keretébe festett a … Continued

Van olyan, hogy életed kockája évekig pörög és pörög… egyik dobás a másik után… csak a játék kedvéért. Győzni akarsz, nyerni minden áron… És győzöl… mégy elöl, sikerül minden, ott állsz a vezérhajón és diktálod az iramot… Élvezed ahogy bámulnak, … Continued