Mikulás estéjén

Hasonló írások erről: Tudatosság | 0
Facebooktwittergoogle_plusyoutubeinstagramFacebooktwittergoogle_plusyoutubeinstagram

doragyula_ebredesek_mikulas_eloestejenMikulás estéje van… Csendes a ház. Későre jár. Mindenki alszik… Próbálok halkan lépkedni a folyosón. Óvatosan, nehogy felébredjen bárki. Az asztalon a csoki mikulás kibontott papírja, játékok a földön, egy félbehagyott gyerekrajz a sarokban.

Hát véget ért… Véget ért ez a nap. Elcsendesedtek a nevetések, szertefoszlottak a sóhajok, elpihentek fohászok.

Nagyon halkan lenyomom a kilincset és benézek hozzájuk. Alszanak… Ott alszanak mind a ketten… Játékok a párnájukon, egy eldugott szaloncukor csücske lustán nyújtózik a párna alól. Béke van bennük. Álmodnak. Remélem valami igazi mesét. Valami szépet, ahol él a hit, a remény az igazság a béke és a szeretet. Még hisznek…Hisznek a jóban, ami mindig győz, és hisznek a rosszban, ami mindig elbukik.

Pedig ma nem meséltem nekik. Ma sem… Fáradt voltam… Nagyon fáradt. Nem is játszottunk. Nem volt rá idő. „Apának ma nagyon sok dolga van kicsim. Ne haragudj. Nagyon szeretlek… De majd holnap…”

Igen. Ez a nap is elment és nincs többé. Soha, soha többé nem tudom elmondani azt a mesét…

Itt ülök a gépnél. Éjjel van és a fásult agyamban – mint szürke fekete-fehér filmen – lassan, elmosódott hangokkal, zavarosan jelennek meg a képek.

Mire is „nem volt időm” már megint? Kik azok, akik megint, meg megint nem fértek bele a napomba? Kiknek kellett megint sorszámot húzni az életem következő szabad percére? És még én sajnálom magam? Azt hiszem, igazi XXI. századi zombi kezdek lenni…

Érted mire gondolok? Érzed? Érzed, mit akarok mondani???

Ez volt az a nap, amikor egy olyan emberre emlékeztek még nem is olyan régen, aki másokért élt és szétosztotta a vagyonát. És mikor szétosztotta az utolsóját is és bevégezte a feladatát itt a földön – meghalt. Ma december 6.-án… Belőle csinált a világ egy idióta, szakállas, rénszarvasos, kirakatban motorral hajtott vagy bábként megformázott, az erkélyre kötéllétrán bemászó vicces, kedves szakállas bácsi Persze, a mi világunk ilyen… Kényelmes ilyennek lenni. Nem is ez a baj… Csak legalább mi ne felejtenénk el ilyenkor egymást. Legalább ilyenkor…

Hányan vagyunk még, akik elrontottuk ezt a napot? A tegnapit? A múlt hetet kompletten? A dolgok nem jönnek vissza soha többé…

Az a pillanat, amiben én most létezem, az a Te holnapod lesz, mikor ezt olvasod, és amikor ez a pillanat nekem már a múlt… Hétfő reggel lesz. Rohanni fogsz, gyorsan elviszed a gyereket az oviba, isibe, vagy bevágsz egy kávét, hogy ne törd össze a képed az első kereszteződésben. Talán… Talán gyorsan belenézel ebbe a levélbe vagy csak a tárgy sort nézed meg és lépsz is tovább. Nem baj, nincs gond, nem azért mondtam…

Csak azt akartam megkérdezni, hogy szerinted a mai napot is el kell rontanunk? Mert ha véletlenül eljutottál idáig és a válaszod „NEM”, akkor talán van esélyünk. Ha egy pillanatra meg tudsz állni, hogy megcsodáld a világ megismételhetetlenségét, meg fogsz lepődni, mennyire megváltozik egy század másodpercre a világ. Ott leszel… Benne a pillanatban… Mint, ahogy merülés közben… Egyszeri és megismételhetetlen módon… Legyen jó, vagy rossz.

Ezekből a pillanatokból áll a világ… Az örökkévalóság. Ha figyelsz és ha érzed, akkor nem rontod el… annyiszor. És nem gyalogol át rajtad az élet nyom nélkül. Mert a végén… a legvégén… úgyis csak ezeket a pillanatokat viheted magaddal.

És, ha csak eggyel, egyetlen eggyel kevesebbszer hibázol… minden évben eggyel kevesebbszer, akkor már megérte ez az éjszaka…

Jó éjt mindenkinek, legyen békés az álmotok…

 

Dora Gyula

Köszönöm, hogy erre jártál…!
_/\_

 

Ha szeretnél az ismerőseid között tudni, akkor nyugodtan jelölj be. Megtisztelsz.

Ha tetszett amit írtam, hálás lennék, ha egy kattintással jeleznéd ezt nekem a LIKE gombon. Nekem ez sokat jelent…

Ha az Ébredések facebook oldalán csatlakozol hozzánk, olyan írásokkal is kapcsolatba kerülhetsz, melyeket itt nem teszek közzé.

 

Ha szeretnéd, hogy elküldjem neked a következő írásaimat, vagy értesülj a programokról, kérlek kattints a gombra. Nyugodj meg! Adataidat senki más nem látja vagy kapja meg és egyetlen kattintással bármikor leiratkozhatsz.

 

Olvasnék még tőled

 

 

Facebooktwittergoogle_plusmailFacebooktwittergoogle_plusmail

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.