A materializmus nem megoldás

Hasonló írások erről: Spirituális | 0
Facebooktwittergoogle_plusyoutubeinstagramFacebooktwittergoogle_plusyoutubeinstagram

Ülök a padon… Nézem, ahogy az emberek rohannak…

doragyula_Ebredesek_A_materializmus_nem_egoldasRohannak, hogy megteremtsék a kényelmet, a biztonságot és azt a világot, amiben jól érzik magukat. Amióta ember az ember, mindig szeretett volna jobban és könnyebben élni. Mindig kereste és kutatta hogyan lehetne kényelmesebb, egyszerűbb, biztonságosabb az élete. Kutatta hogyan lehet egészségesebb, és hogyan tudna több időt szánni önmagára és szeretteire…

… és mégis. Nem történik más, csak az, hogy mindenki rohan…

Ülök a parkban a padon, az én nagyvárosi templomomban, amelynek a kupoláját valami általam ismeretlen erő festette kékre és díszítette szépre kis felhőivel. Nézem az embereket… Kezükben a mobil, mindenki olvassa a facebook-ot, az indexet, a leveleit. Kukkol… Mindenki azzal van elfoglalva, hogy mi van mással, mert nekünk tudnunk kell ki mit főzött, milyen kreténséget vagy megváltó idézetet fel.

Milyen érdekes lenne, ha egyszer egy olyan ablak nyílna meg a böngészőben, ami azt mutatná, hogy mi van a fejekben. Ha azt látnánk, amit az emberek gondolnak és nem azt, amit állítanak magukról. Hogy meglepődne, csodálkozna vagy megrökönyödne mindenki, ha belépne és megnézné az ismerősei, barátai és főként a saját oldalát –arcát – lelkét.

Mindegy… Mindenki úgy tölti az idejét, ahogyan csak akarja – fut át rajtam. Ők a saját maguk dolga, én meg az enyém.

De azért mégis… Van biztos egy csomó ember a világon, akik ugyan azon gondolkodnak, mint én. Itt van ez a mérhetetlenül nagy tudás a technika világában. Eljutottunk a csillagok közé, tanulmányozzuk az élet alapvető építőköveit, a gépeink száz és ezer ember munkáját képesek elvégezni. Mi meg? Mi meg csak rohanunk, mint mindenki három ezer éve már. Vagyis egy frászt ugyan úgy! Százszor jobban rohanunk, mint régen. De akkor hogy van ez?

Te érted?

Volt egy kutatás Amerikában assz’em valamikor az ötvenes években, de a dátumot nem tudom felidézni pontosan. Azt prognosztizálták, hogy ha a technika abban az ütemben fejlődik, mint az utolsó tíz évben, akkor húsz év múlva elég lesz egyetlen embernek három napot dolgoznia, hogy eltartsa az egész családját. Hát… Nem jött be. Pedig a technika nem abban az ütemben fejlődött, ahogy gondolták, hanem sokkal-sokkal intenzívebben. De akkor hol veszett el az a várva várt békés élet…? Nem tudom…

Hogy is van ez? Ki irányítja az életünket? Mi magunk, vagy valami előre elrendelés? Ó igen… és „a világ hatalmasai”. De hogy lehet ez? A világ tele van ébredő és tudatosodó emberrel. Keresők milliói járnak mindenféle titkos és nem titkos csoportokba, ahol a tudás több ezer éves esszenciáját adják közre a követőknek és mi mégis csak rohanunk, boldogság meg sehol. Rohanunk és rohanva keressük a tanokat a google oldalain, lájkoljuk az angyalos képeket és a híres emberek bölcs mondatait egy-egy internetről lopott kép alatt, amit megosztanak vagy megosztatnak velünk. „Mi spirituálisak vagyunk… Mi elutasítjuk az anyagot, mert a mi rezgésszintünk majd átemel és felemel…„

Hát… Nem tudom…

Nézem az embereket, ahogy használják a technika vívmányait. Az újságolvasást felváltotta a facebook és a google. Minden percünket a mobillal a kezünkben töltjük és vagy telefonálunk rajta vagy épp valami letöltött játékkal játszunk. A plazma TV minden lakásban ontja a híreket… vagy a „móónikasaót”. Nem tudom melyik a jobb… Ez ma a technikánk, a tudományunk vívmánya. Rohanunk az „ájfon hatosé”, tülekedünk az ünnepek előtt a plázában. Nyugi… Nem bírállak… Én is belecsúszom.

Valahogy úgy érzem, hogy nem mi használjuk a technikát, hanem a technika minket. Ez lenne az a technika, ami segíti az életünket? Ez lenne az, amiért érdemes megdolgozni és belehalni? Tudom… „Nincs más megoldás, mert haladni kell. Nem járhat az ember lovas kocsin!”

Nem. Persze hogy nem. De tényleg azért veszünk meg egy csomó dolgot, mert használjuk, vagy igazából nem is tudjuk miért. „A ma emberének használnia kell a technikát!” Ez igaz. De használjuk?

A század elején megértettük az anyagba zárt energiák új titkait, meghasítottuk az atommagot, eljutottunk a Holdra, létrehoztunk egy hálót, amin minden ember és információ össze van kötve. Fürkésszük a kozmosz olyan távolságait, aminek a mérőszámait nem is értjük igazán. Betegségek tömegét számoltuk fel, emberek millióit mentettük meg. A technikánk olyan tudásra épül, amit hétköznapi ésszel fel sem fogunk. És mire használjuk…? Fészbukozni!

A hétköznapi ember nem használja a technikát. Az iskoláinkban a számítástechnika oktatása nevetséges. A média nyerítve röhög az „emberen” akinek azt nyom a képébe, amit akar és úgy manipulálja, ahogy akarja. Mi pedig – bár azt mondjuk, tudatosak vagyunk – szépen, lassan mégiscsak megyünk a diktált irányba. Néhány spiri hétvége után ugyan úgy nem tudjuk mi történik a nagyvilágban, ugyan úgy nem tudjuk mi történik a gazdaságban és ugyan úgy fogalmunk sincs arról, hogy hol tart az orvostudomány. Kicsit lájkolgatunk válogatás és ellenőrzés nélkül ezt-azt a facén attól függően, hogy mit gondolunk róla. Fecó vagy Viktor, vakcina vagy népirtás, demokrácia vagy világuralom, USA terjeszkedés vagy arab forradalmak, szemét bankok vagy tőzsdeinfó. Ez a ma technikája.

Pedig… Pedig olyan technika van a kezünkben, amivel – ha akarnánk – hihetetlen szintre léphetnénk!

A ma számítástechnikai biztonsága mellett a Vénus Project kutatásai szerint nem lenne szükség kormányzásra és tényleg a reggeli mellett dönthetnél arról, hogy kell-e Paks 2 vagy kivágják-e a fákat a Római-parton. Naprakészen láthatnád az államkincstár minden kiadott forintját. Olyan környezetvédelmi és energetika tudást lehetne megosztani naponta a gyerekekkel, ami tényleg vigyázná a világunkat. Olyan gazdasági dolgokról hallhatnál, mint a Bit Coin ami egy aranyhoz hasonló stabilitású internetes fizetőeszköz és a világ egyetlen országa sem uralkodik rajta. Megismerhetnéd a világ legújabb gyógymódjait, amelyek egy kattintással futhatnának össze olyan helyeken, ahol tényleg a gyógyulásra esküdött tudósok ütköztethetnék a véleményüket. A gyerekeink a legújabb kutatási eredményeken alapuló módszerekkel tanulhatnának a legújabb tudásról.

El tudod képzelni ezt a világot? Hát képzeld el, mert ez már készen áll, de mi csak fészbukozunk.

Fészbukozunk, és közben a világ legnagyobb megfigyelője a google bejár, elolvas, analizál és kiértékel minden web-en megírt sort. Statisztikákat készít és a mobiloddal együtt egy hét alatt pontosabb jellemrajzot készít rólad, mint két év alatt a pszichológusod és a nemzeti nyomozó hivatal együttesen. A politikai, gazdasági vagy kereskedelmi érdekcsoportok órák alatt tudják mit szeretsz és mit nem. Tudják mit dugjanak az orrod alá, hogy bekapd a csalit és milyen csomagolás kell annak a szemétnek, amit be akarnak csempészni az agyadba.

De „mi spirituálisak vagyunk és minket nem érdekel semmi, csak a szellem és a tudatosodás…”

Aha…

A világ kifordul a sarkaiból, emberek millióit mészárolják le a világban vagy a szomszéd határon olyan számban, ami felülmúl minden eddigi gyilkolást, de mi a spiritualitásunkkal vagyunk elfoglalva csak. Tudom… „ez az ő karmájuk…” és a „problémák nem léteznek, csak a fejünkben…”. Igen. Milliók halnak meg, de mi tudatosodunk és emelkedünk. Tudom… „Ez a valóság nem létezik…” és „mi csak tapasztalni jöttünk ide…” Lehet. Arra nem gondoltál, hogy tapasztalhatnánk már valami mást is…?

Azt látom, hogy a spiritualitás az anyag nélkül egy vicc, mert az emberek legfeljebb tudatlan és békés vágóállathoz hasonlítanak általa és azt is látom, hogy a technológia, az „anyag”, a spirituális létezés nélkül gyilkosságra vagy butításra való. Azt látom, hogy az anyag öncélú önmagában és nem szolgál semmit, csak a kínlódás növelését és azt, hogy egyre jobban rohanva elmenjünk amellett, amit egyre jobban és jobban vágyunk. Azt a békés életteret teszi tönkre, amit épp az anyag megszerzése, birtoklása és használata által remélünk elérni. Épp valahogy azt öli meg, ami időt adna arra, hogy kiülj a te személyes padodra és csodáld minden percét annak a létezésnek, ami megadatott.

Az igazság az, hogy kapzsik vagyunk. Valahogy ez lényünk alapköve. Még a spiritualitásunkat is ez jellemzi. Én emelkedni akarok – és ha kell, elmondom, hogy„Peeersze! Mi együtt…” És közben mit mond az a kis lény odabenn az elméd legmélyén?„Én akarom ezt és azt. Mert nekem kell, hogy legyen ilyenem, meg olyanom. És persze azt azonnal és minél olcsóban.” Azt elvárnánk, hogy valaki rendesen megtermelje, megépítse, megtervezze, de mi már csak akciósan veszünk meg mindent, mert „a pénz nekünk is pénz…” – hiszen mi a szellemi létbe emelkedünk. Mi már nem megyünk el a kisboltba, mert a tej ott 302 forint a tesziben meg csak 298 akcióban. És mivel mindennel spórolni akarunk, így hát az idővel is így van. Mi már nem érünk rá eljárni egy olyan helyre, ahol megtanítják azt a valamit, ami minket érdekel, mert kapzsik vagyunk és időt akarunk nyerni. Mi össze akarjuk szedni a boldogsághoz valót… és persze ezzel más is így van és ezért aztán mindenki így áll a másikhoz. Én is.

Kell az a nyereség. Ha munkavállalók vagyunk, akkor az elcsípett forintokból és percekből fog állni a „haszon”, ha meg vállalkozók, akkor a profitból.

Mi már nem magunkért teszünk valamit, hanem a haszonért. Így van ezzel az utolsó csavargó és a világot irányító leghatalmasabbak is. Kapzsiságunkban a haszon istenének oltáránál áldozunk minden lekésett busz után rohanással, minden kényelmes nagybevásárlással, minden akciós szeméttel. Mi azonnal akarjuk a bölcsességet aratni, pedig nem is ültettünk semmit. Mi már használjuk az SVT-t, az asztrál utazást, az asztrológiát, tarot kártyát, az ingát, az angyalkártyát, a mindent… hogy kifürkésszük, hogy NEKÜNK, HOGY A FRANCBA LENNE JOBB. Mi ébredünk, mi dolgozunk a tudatunkkal és aztán ugyan azt a hasznot hajtjuk tovább. Nyugi… Ne bukj ki rám! Nem bírállak. Én is ilyen vagyok.

Tudom… „Bele vagyunk kényszerítve”. Tudom… Én is. Nehogy azt hidd, hogy én különb vagyok vagy nekem jobban elegem van belőle. Nem. Csak tán megadatott, hogy üljek ezen a padon és mélázzak róla, hogy hogyan is van ez, mert nagyon, de nagyon ki szeretnék iratkozni ebből a világból, aminek én is a megteremtője vagyok.

Én nem tudom, hogy van-e Isten, de azt látom, hogy valami egyetemes erő megérzése és megélése nélkül a pokolba vezet az utunk. Én nem tudom, hogy van-e mennyország vagy újjászületés, de angyalos képek lájkolása és a nagy spirituális eszmék megosztása a fészbukon egyre jobban elszívja az időnket és a figyelmünket arról, hogy megérezzük az igazságot. Egyre jobban abba a csapdába esünk, hogy azt hisszük ez ér bármit is. Legalábbis én így hiszem.

Pedig mennyi okos tudást és módszert ismerhetnénk meg a technika által. Mennyi jó programot szervezhetnék egyetlen kattintással, hogy együtt, egymás kezét fogva üljünk le Isten tenyerén a parkban és semmit se szólva, csak érezzük azt a hatalmas valamit, amit keresünk. Mennyi csodás gyógyító technika tudományos eredményeit futtathatnánk össze egyetlen helyre, hogy hittel érezhessük, tényleg működik-e az asztrológia, a homeopátia, vagy a meditáció és az ima gyógyító ereje. Mennyi dolgot emelhetnénk a tudomány szintjére azáltal, hogy módszeresen vizsgáljuk, hogyan is jó alkalmazni ezt vagy azt. Mennyi és mennyi lelkében alkalmatlan kuruzslóról derülhetne ki, hogy nem él, hanem visszaél azokkal az energiákkal, amelyek nevében csak a száját jártatja.

Képzeld el, mennyivel erősebb lenne a hited és mennyivel többen tennék félre a kapzsi harácsolást, ha mindez ugyan olyan tudományos igényű módszerekkel kutatva lenne, mint a védőoltások vagy a te vásárlási igényeid.

Képzeld el, milyen világot alkothatnánk, ha arra használnánk a technikát, amire való és nem ő használna minket.

Lenne ingyen energiánk, lenne tényleges demokráciánk, lenne olyan gyógyításunk, ahol kiszűrhetnénk a profitorientált gyógyszergyárakat és a hazug kuruzslókat és használhatnánk azokat a szereket és technikákat, amelyek ott, akkor, nekünk a legjobbak lennének egymás hatásait kiegészítve és felerősítve. Mennyi elvesztegetett pénz és idő maradhatna arra, hogy ne kelljen annyit dolgoznod és ülhess a te padodon, kertedben, hegyeden vagy templomodban. Mennyi pénz és idő, ami azért energia, mert a te munkád, erőd és figyelmed terméke… Hány és hány nyilvánvalóan aljas, korrupt és rabló döntést lehetne megvétóznunk, amit ma nem tehetsz meg, mert semmit nem tudsz arról, hogy valójában mi folyik a világban, de még a szomszéd utcában sem.

A technika ma összeköt bennünket, de csak annyira, mint bilincs a rabszolgákat, pedig ez lehetne egy hatalmas rózsafüzér vagy mala is Isten vagy a Tudat kertjében – ha van egyáltalán.

De mi fészbukozunk…

Százával épülnek csoportok, amelyek arról szólnak, hogy árusítsák a spiritualitást, mi pedig észre sem vesszük, hogy az angyalos képek mögött ott a piac, ahol mi vagyunk az árú… Ha valaki feltesz egy programot, hogy „csak úgy, gyere ki a Margit-szigetre és üljünk csendesen” az három lájk és senki nem megy el. Ha valaki felteszi Buddha egyik idézetét – amit valószínűleg sohasem mondott, de jól hangzik, akkor ez a „annyira na’on együttrezgő, fenséges és egyetemes érzés” létrehoz ötven lájkot és harminc megosztást, ami még kétszáz lájkot és nyolcvan megosztást hoz – a szervezőnek. De te egyetlen egy után nem mégy utána, hogy honnan ered, miért mondták és mit is jelent igazán… Aztán persze valahogy kikötsz a képeket feltevő csoportban, mert „véletlenek nincsenek”. Hát… Nincsenek.

A technika és a haszon használ minket és nem mi a technikát és az energiát… Azt kapod, amit beleteszel. Azt eszed, amit vetettél…

Aztán persze elrohanunk dolgozni azért a kevéskéért, egyre kevesebbet vagyunk együtt, a gyerekek kallódnak, mi elválunk és csak panaszkodunk, hogy a politika és a bankok kiforgatnak minket. Igazából Buddha 108 könyvét senki sem olvassa el, csak kattint egy megosztást a „Rendeld meg az univerzumtól” nyolcadik javított kiadásának legjobb idézetével ami egy lopott fotóra van montázsolva. Végtelen vitákat bonyolítunk a spirituális tanokról anélkül, hogy lett volna időnk megmerítkezni abban a létezésben, amiben átjár az a furcsa borzongó érzés, amikor azt érzed, hogy van itt valami hatalmas és csodás dolog ebben a létezés nevű valamiben. Spirituális egonk harcol mások egojával a neten de azonnal szétesünk, ha valaki beszól a buszon vagy a munkahelyen, mert igazából sehová sem tudtunk emelkedni. A világ másik fele, pedig profin használja a technikát a békés birkanyáj terelgetésére. Milliárdos cégek és vagyonok születnek. Olyan rendszerek épülnek ugyan ezzel a technikával a szemed láttára, amiről persze megosztasz egy-két összeesküvésese cikket, de minden megy tovább. Mi miért nem használjuk ezt a technikát?

Mert “mi emeljük a rezgésszintünket…” – ugye?

Nem tudom… Lehet, rosszul látom és nem is így van. Én csak annyit tudok, hogy jó itt a padon, a zajban, a füstben, a rohanók emberek között. Nem kapok csatornán üzeneteket, nem ül a vállamon Mihály, nincs a zsebemben a tarot, nincs a kezemben inga, mala vagy rózsafüzér. Nem hordozom Jézus keresztjét vagy Mohamed félholdját és Krisnának sem vittem ajándékot. Ülök még itt egy kicsit, aztán bemegyek és leírom, hogy milyen marhaságokon járt az agyam és ha végeztem, megkérdem tőled, hogy nem unod még ezt a világot?

Nem jössz ki és ülsz le mellém a padra, hogy megnézzük a világ igazi arcát, isten kertjét vagy a tudat végtelenjét? Lehet, hogyha mindketten meglátnánk, még beszélgetni is tudnánk… Tán akkor is, ha te ezer kilométerre ülsz egy másik óceán partján, mert igazából mindkettőnk temploma ugyan az.

Kívánom, hogy legyen szép feletted az ég, hogy átjárhasson a gondolatok nélküli béke, amit annyian keresünk. Ne rohanj sehová megszerezni a béke titkos kis termeinek kulcsát, mert az ajtókon nincs zár. Ha odaérsz hozzájuk és dörömbölsz rajtuk, azt látod majd, hogy zárva vannak. Csak ülj le kicsit – akár ide mellém – és megérzed majd, hogy nem is kellenek azok a kis titkos termek. Ott ülsz majd a roppant csarnok kékre festett kupolája alatt mellettem és mindazokkal együtt, akik megálltak egy pillanatra megbámulni hihetetlen csodáját annak, hogy akkor, abban a pillanatban azt érzed majd, hogy igazán élsz…

… és az élet a cél. Semmi más.

 

Dora Gyula

Köszönöm, hogy erre jártál…!
_/\_

 

Ha szeretnél az ismerőseid között tudni, akkor nyugodtan jelölj be. Megtisztelsz.

Ha tetszett amit írtam, hálás lennék, ha egy kattintással jeleznéd ezt nekem a LIKE gombon. Nekem ez sokat jelent…

Ha az Ébredések facebook oldalán csatlakozol hozzánk, olyan írásokkal is kapcsolatba kerülhetsz, melyeket itt nem teszek közzé.

 

Ha szeretnéd, hogy elküldjem neked a következő írásaimat, vagy értesülj a programokról, kérlek kattints a gombra. Nyugodj meg! Adataidat senki más nem látja vagy kapja meg és egyetlen kattintással bármikor leiratkozhatsz.

 

Olvasnék még tőled

 

 

Facebooktwittergoogle_plusmailFacebooktwittergoogle_plusmail

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.