Egy éjjeli merülés

Hasonló írások erről: Búvár | 0
Facebooktwittergoogle_plusyoutubeinstagramFacebooktwittergoogle_plusyoutubeinstagram

doragyula_ebredesek_egy_ejjeli_merulesCsend van és éjjel kettő is elmúlt már… Rég lefeküdt mindenki a hajón és az álmok fátyla beborítja az elmék zajos dolgait. Felülök a felső fedélzet vizes szivacsán az éjszakai ég alatt és körbenézek. Hűvös, hideg, opálos nyirkos pára leng körül mindent, ahogy a hajó itt a semmiben pihenve nyugodt révbe tért. A csillagok hunyorogva álmosan és szelíden néznek le rám. Álmodó arcok köröttem. Ki-ki viszi tovább az élet tegnapi fonalát, melyben keveredik igaz és való, érzés és vágy, csoda és félelem. Ki nyugalomban békés arccal, ki lélekben megfeszülve, harcolva odabenn, ki pedig tisztán, elmerülve a semmi gyógyító ölelésében. Ki egyedül fenn a felső fedélzeten, ki pedig összebújva a kedvesével a kabinokban, ahol a lelkeik évek óta összefonódva töltik meg a négy fal békéjét. Öntudatlan álmok órája ez.

Fel kell kelnem. Aludtam már életemben eleget… Aludtam a karrier, a család, a harc és a győzelem mámorában, a csalódás fájdalmában és a szerelem káprázatában… Most nincs itt semmi, csak a csend, a köd és a lélegzetek sóhaja. Kibújok a nyirkos hálózsák álomgubójából a valóságba. Leteszem a talpam a földre mezítláb és átjár az érintés teljes valója. Megfigyelted már, hogy ha csend és sötét vesz körül, akkor mennyivel mélyebbek az érintések, az érzések és a gondolatok. A hajó kétdolláros szőnyegének durva szálaiból minden szálat külön-külön érzékelek, és az érzés felfut a hátam közepéig. Lassan elindulok a lépcső felé és mintha jégre lépnék, mikor a szőnyegről a lépcső rücskösre festett, hideg fokára lép a lábam. Le a létrán, be a szalonba, forró víz, menta tea, pohár a kézben és kiülök a hajó végébe.

A felszerelések köröttem félig összerakva, lebéklyózva állnak a padokon, a csónakok a hátfalra felfeszítve várják a holnapot. Egy megfeszülve megfagyott pillanat képe a világ rohanásának. Olyanok mintha egy megállított film kockájára festve várnának arra, hogy vége legyen a szünetnek és folytatódjon a vetítés. A csend fátylának szálaiba beleivódik a generátor végtelenbe olvadó zúgása valahol alattam a géptérben. Mintha szerzetesek egymásba öltött, folyamatos, végtelen mantrájának hangja morajlana, hogy vigyázza ezt a hajót amíg alszik.

Minden üres…

Nézem a csillagokat. Éppen kel a Vízöntő, délen ott a Bak, a Nyilas, a Skorpió, a Szűz pedig lassan lenyugodni készül. A Sárkány álmosan pislog, a Hold már tíz körül pihenni tért, nincs itt a Vénusz és a Bika sem. Feküdtél már a csillagos ég alatt addig, hogy a szemeddel lásd és észrevedd, hogy a világ soha nem áll meg, és csak megy, halad lomhán az égi kerék? Az örök idő cseréli az alakokat, a fényeket, a képeket, mint egy óriás galaktikus, égi szín és fényjáték. Ha belenézel a végtelen semmibe annyira könnyű megérezni, hogy mennyire kicsi dolog ez itt lenn és annak még kisebbek a kerekei, döccenői, kincsei és kavicsai. És mennyire kicsi vagy te mindebben. Ha még abba is belegondolsz, hogy ennek a tizennégy és fél milliárd évnek a távlatában mennyire nevetségesek azok a dolgok, melyeknek akkora jelentőséget tulajdonítunk, akkor egy pillanatra szabaddá tudsz válni tőlük. Voltak dolgok, de azok már nincsenek itt, és lesznek újak is, de azok sincsenek még itt. Hihetetlen béke tud körülvenni itt a semmi közepén, egynapi hajóútra a legközelebbi kikötőtől, várostól és emberlakta helytől.

Belelélegzek ebbe az opálos, ködbe vesző, lámpafényselyemből szőtt végtelen semmibe…

El kéne menni merülni… Most… Igen most… Ott még ezek a gondolatok sem lennének csak az Igaz Jelen. Egyedül a pillanattal, a jelennel, a Valóval, hogy soha el ne felejtsem, hogy miként kell majd állni minden nap abban a pillanatban, amelyikben éppen vagyok. Bár sokszor elfelejtem még… Csak állni és figyelni, ahogy az élet hálójában vergődők néha kinyúlnak onnan, hogy valaki mentse meg őket, pedig senki nem segíthet, csak ők maguk. Csak figyelni, ahogy a ragadós fonalak behálózzák az elméket és a becsvágyak, hazugságok, önteltségek, és önzések között vergődő lelkek pontosan a saját köteleikkel kötik magukhoz a fájdalmakat és szenvedéseket. Nézni, hogy azok, akik frissen belekerültek mennyire nem veszik észre, hogy nem egy napágyon hevernek, hanem egy gyilkos pók hálójában és bár most még süt a nap, de lassan a fonalak teszik a dolgukat, hacsak időben észre nem veszi őket az ember.

Igen… elmenni most merülni, hogy megérezzem megint és holnap a többieknek is megmutathassam milyen ez, hogy boldogan menjünk tovább az úton, mert segíteni csak akkor tudsz, ha erős vagy te is. Ha a lelked erős, mert hisz abban, amit csinál. Hinni akkor is, ha rossz sül ki belőle. Hát igen… Van, hogy nem jól sülnek el a dolgok, hogy nagyon, de nagyon benézed a kereszteződést. De tudod… Mindenki mindig jól dönt. Jól, mert a tapasztalatai, az esze, a szíve akkor pont annyit bír összerakni abból, amit össze kell hoznia, mint ami sikerült. Nem, már nem haragszom magamra semmiért. Nem mondom, hogy mindent jól intéztem, de nem haragszom magamra. Tán ez az első lépés ahhoz, hogy mással is meg tudd tenni ugyanezt, és ha ez megy, akkor már jó az út. Hogy mit gondolsz majd akkor másról, ha sikerül ezt megértened? Ugyan azt, amit addig, csak nem haragszol majd érte. Csalt, lopott, hazudott…? Mint te. Hát csaló, tolvaj, hazug. Mint te. De legalább nem haragszol rá, és ha elmész egyszer mellette az utcán, akkor legalább béke lesz benned és talán futja egy biccentésre is. Több nem kell, csak menj tovább. Aztán idővel kialakul benned egy képesség. Egy idő után békésen mosolyogsz a téged övező kis hazugságokon, ahogy kétértelmű félmondatokkal, teátrális könnyekkel és futószalag eskükkel próbálnak befolyásolni téged és még egyszerre másik két-három embert is. Ne tégy semmit. Elég, ha látsz. Látsz és mégy tovább. Persze nem megy mindig… Nekem sem. De tudom, hogy így kéne tenni mindig…

El kéne menni merülni… Csukott szemmel zuhanni a semmi felé a sötétben és csak érezni a levegő ízéből, hangjából és keménységéből, hogy merre jársz… Csak érezni, ahogy a mélység megérinti agyad neuronjainak húrjait és jelez, hogy elég, hogy állj… Ott lenni… ott a zuhanás lassú táncának ölelésében. Álmodni csókot és szerelmet, gyönyört és vágyat, igazat és valót, álmodni álmot és gyógyítót. Álmodni egy igaz világot, ahol a szavak igazak nem pedig csak jók. Ahol az élet olyan, mint a mélyben. Én a te tartalékod viszem, te az enyémet. Én rád vigyázok, te pedig rám. De a mi világunk nem ilyen. Itt fenn mindenki a másikét akarja megszerezni, nem a sajátját odaadni. Itt fenn az a lényeg, hogy „nekem” és nem hogy „neked” így aztán mindenki csak azt éli meg, hogy tőle elvesznek. Észrevetted már? Van, aki azért szeretkezik, hogy neki jó legyen, és van, aki azért, mert szereti látni a másik szemében a gyönyört. Ilyen az élet minden apró kapcsolata is. Adsz, ha szeretsz, de ha nem igazán szeretsz, akkor csak kapni akarsz. Jól járni, enni, kielégülni. Persze… nem megy mindig a jó út… De mégis… Képzeld, ha menne…!

Egyszer kaptam egy lapocskát egy kedves ismerőstől. Az állt rajta:

Minden férfi álmodik, de nem egyformán.

Azok, akik álma elméjük sivár éjjeli zúgásában születik, reggel arra ébrednek, hogy az egész csak hiú ábránd.

Ezzel szemben az álmodozók veszélyes emberek, mert remélve, hogy álmaikat megvalósíthatják, éberen eljátsszák azokat…

Igen… Az igazi álom olyan, ami benned él és te benne létezel. Nem. Nem olyan, hogy majd lesz, majd ilyen meg olyan lesz és majd ekkor meg akkor fog így vagy úgy történni. Nem. Olyan, mint mikor Merülsz. Egyszerűen benne vagy, benne létezel. Nincs múlt és jövő. Ott vagy benne a pillanatban. A régi megy, mert hagyod. Mint egy Zen koan:

  • Hogyan ragadod meg a pillanatot Mester?
  • Elmúlt…

Ilyen, ha igazán álmodsz. Benne vagy. Engeded ami megy és fogadod ami jön. Hiszed… Nem! Nem is hiszed! Tudod, hogy valós. Éled! Éled, hogy szeretsz, hogy gyilkolsz, hogy építesz, hogy rombolsz. Hogy király vagy, hogy hercegnő. Te vagy a varázsló, az uralkodó vagy a harcos és érzed minden ízét és illatát annak, ami akkor vagy. Tudod, hogyan kell lépni, nézni, szólni és érinteni. Tudod, hogyan vagy győzhetetlen. Nincsenek határok, mert te vagy a végtelen. Emlékszel ilyenre…? Aztán reggel belenéztél a tükörbe és elbizonytalanodtál nap, mint nap. Áááá … ez csak egy buta álom volt… Pedig ott van az, csak nem hiszed el. De néha, néha kitart legalább a konyháig is az a hercegnő, aki szerethetőnek látta magát vagy az a lovag, aki érezte a félelem nélküliség erejét. És néha, ha nem félsz ébren álmodni kitart egész nap vagy évekig, míg el nem törik az a lándzsa vagy el nem szakad az a fátyol. De nem baj, mert emlékezni mindig fogsz rá és ha eljön a nap, ismét mersz majd álmodni.

Jó dolog álmodni, mert ott épül a valóság. Mert meglátod mi és ki kedves neked, hogy mit is szeretnél igazán az életben és átélheted azt, hogy milyen mikor sikerül rálelned az útra. Aztán ébren csak folytatni kell. Folytatni, mert minden lehetséges. Pontosan tudod, hogy mit kell tenni hozzá és itt csak folytatnod kell az álmod és menni tovább, csak már nyitott szemmel és szívvel.

Emlékszem milyen… Mert az álmok után szép lassan minden megtörtént. Valahogy ott volt. Lépésről lépésre épült az új és oszlott szét a régi és lett belőle könny vagy mosoly, öröm vagy bánat, csók vagy hazugság, attól függően mit vittem el innen az álmaimba.

Meg kellene tanulni igazán álmodni. Álmodni, hogy álmodunk és megtanítani mindenkit arra, hogy az álom a valóság tervezőasztala. Álmodni, hogy az álmodók álmodják ezt a világot, és megértik, hogy a tiszta álmok hoznak el új világokat. Megmutatni mindenkinek, hogy miként térjen nyugovóra és mit vigyen el innen a fenti világból és mit hagyjon itt, hogy reggelre eloszoljon, mint a hajnali pára, ha felkel a nap. Belemerülni a lehetetlenbe, ami akkor nem más csak egy játék és nem görcsös feladat, mint itt. Belemerülni a tudat végtelen óceánjába és csak érezni az áramlatot. Nem azt érezni, hogy sodor, hanem azt érezni, hogy az áramlatot meglovagolva repülsz tova, mint mikor valójában is merülsz. Ráhagyatkozni arra a láthatatlan valamire, ami olyan, mint a víz, amiben merülsz. Nem látod, mégis oly erővel bír, ha mozdul, hogy nem tudsz ellene tenni semmit. Ha erőlködsz, csak szenvedni fogsz és harcolsz a láthatatlan semmivel. Ha tehetetlenül állsz sodor, mint a döglött halat, de ha haladsz vele és megengeded, hogy vigyen, eljuthatsz olyan helyekre, melyekről nem is tudtad, hogy léteznek. Igen… Letörsz néhány korallt, és meg is sérülsz néha, de aztán megy minden tovább.

Igen. Azt hiszem, én évek óta álmodom az álmodók iskoláját, hogy megtanítalak megálmodni a sorsod, még ha egészen másnak is néz ki a mostani valód, mint az álmaid varázsa. Megtanítani a kicsiknek megálmodni, hogy a lehetetlen nevű hegy csak egy kiránduló domb, hogy a szürkeségben élők a szivárvány alatt aludjanak, hogy a félelemben élők az erővel játszanak, hogy a kétkedők a hittel ébredjenek, hogy a csúnyák gyönyörűek legyenek és hogy az hazugok tiszták legyenek. Megtanítani megálmodni a nőknek a Nőt és a férfiaknak a Férfit, hogy önmaguk legyenek. Nem… Még nem tudom, hogyan kell tanítani ebben az iskolában, de tudom milyen érzés.

Volt, akiket már megálmodtam és vannak, akiket most álmodok. És egyszer ők lesznek az álmokat álmodók, hogy soha ne fogyjon ki a varázslat ebből a világból. Mert ez az egyetlen dolog, amiért érdemes itt lenni… Egy jobb világot álmodni.

Hajnalodik. A teám jég hideg megint és fázom is kicsit… Még mindig alszik mindenki… Furcsa itt a fényben, mikor kinyitom a szemem. Hmmm… Mindig ez a vége, ha éjjel merülök…

 

Dora Gyula

Köszönöm, hogy erre jártál…!
_/\_

 

Ha szeretnél az ismerőseid között tudni, akkor nyugodtan jelölj be. Megtisztelsz.

Ha tetszett amit írtam, hálás lennék, ha egy kattintással jeleznéd ezt nekem a LIKE gombon. Nekem ez sokat jelent…

Ha az Ébredések facebook oldalán csatlakozol hozzánk, olyan írásokkal is kapcsolatba kerülhetsz, melyeket itt nem teszek közzé.

 

Ha szeretnéd, hogy elküldjem neked a következő írásaimat, vagy értesülj a programokról, kérlek kattints a gombra. Nyugodj meg! Adataidat senki más nem látja vagy kapja meg és egyetlen kattintással bármikor leiratkozhatsz.

 

Olvasnék még tőled

 

 

Facebooktwittergoogle_plusmailFacebooktwittergoogle_plusmail

Fontos nekünk a véleményed, írd meg bátran!